Gravitáció a legnagyobb tudományos rejtélyek közé tartozik. Évtizedek óta keresik a gravitációs hullámokat a fizikusok a világegyetemből jövő jelekből. Létezésükből lehetne következtetni arra, hogy kell-e idő a gravitációs hatás terjedéséhez vagy sem.
A gravitáció mindig vonzásban nyilvánul meg. Minden test vonzza a másikat. Minden ember gravitációs vonzásban áll minden emberrel. Mégis sokszor a taszítás tapasztalható.
Persze csak lélekben, de fizikailag jól kimutatható módon. Az állati ösztönök megnyilvánulása ez. Hiába szaporodó képes a ló a szamárral, vagy a tigris az oroszlánnal, mégsem fanyalodnak rá egymásra egy jó töcsök-party kedvéért, csak a legvégső esetben. Azt, hogy a rasszizmus, vagy a sérült emberektől való irtózás érzése a fajfenntartással van kapcsolatban, szerintem az bizonyítja, hogy ezek az érzések a pubertás korban kezdődnek, erősödnek fel. A gyermekek sokkal toleránsabbak.
Persze attól ember az ember, hogy uralkodjon ösztönein. Úgy gondolom ez az egyetlen ismérv, ami megkülönbözteti az embert az állatvilágtól. Vagy legalábbis az egyik legfontosabb. Tehát, véleményem szerint, aki rasszista, idegen gyűlölő, vagy viszolygást érez egy beteg, sérült ember láttán nem sokban különbözik az élővilág általános egyedeitől. Megragadt ösztöneinél. Náluk még a nyájat őrző puli is magasabb érzelmi szinten van.
A homofóbiát is ide vehetném, de mindig igazságtalannak érzem az összehasonlítást. Bár semmi bajom nincs velük („ne ítélj, hogy ne ítéltessél), de buzinak nem muszáj lenni. Aki mást mond, az tudatosan hazudik, illetve nem képes az ösztöneinek parancsolni. Lásd a puli nem tépi szét a birkát, vagy más kutyafajták a gazdi macskáját, hiába súgják az ösztöneik. Tehát: tessék nyugodtan melegnek lenni, de ne sértődjön meg senki, ha ezt betegségnek vagy devianciának ítélik meg mások. Bár a társadalomtól is elvárható, hogy ezt megfelelő tapintattal kezelje. Persze ez utóbbit nehéz betartani, ha a homoszexuálisok divatot akarnak kreálni devianciájukból, és elvárják, hogy ezt a viselkedést normálisnak tekintse mindenki.
Persze a fent felsorolt idegenkedések közül az hiszem a fogyatékkal élőkkel kapcsolatosat senki sem meri bevallani, de sajnos sok a személyes rossz tapasztalatom.
Nincs szüksége sajnálatra egy mozgáskorlátozottnak, vagy más fogyatékkal élőnek sem, de szeretetre, megértésre, és sokuknak segítségre, szükségük van. Persze ösztönösen a sajnálatból ad a társadalom legtöbbet, és a segítségből legkevesebbet. Ennek a megváltoztatásában szeretnék részt venni. Jó lenne túlhaladni az állatvilágot.
