Iskolai integráció = szegregáció
Néhány évvel ezelőtt Magyar Bálint nevű személy kitalálta a szegregáció megszüntetését a magyar közoktatásban. Mondván a fejlett országokban is megtették. Igen, de vajon az előbb említett ember párt és elvtársai hagytak-e annyi pénzt az oktatásra, hogy minden fogyatékkal élő gyermeket oktató iskolában legyenek segítő gyógypedagógusok? Vajon, a mozgássérültek tanulhatnak-e középiskolában a mai Magyarországon? Ha nem tudják ellátni magukat, akkor van-e az iskolákban pénz olyan személy megfizetésére, aki kiviszi a mozgássérült tanulót vécére? Nem, sajnos nincs az integrált oktatásban résztvevő mozgásában akadályozott tanulók legtöbbje kénytelen magántanulóként, négy fal közé, az otthonukba zárva, azaz a legnagyobb szegregációban végezni tanulmányaikat.
Budapesten általános iskolát még találnak a mozgássérült gyerekek szülei, Mexikói út, Pető Intézet, de középiskolával már sokkal rosszabb a helyzet. Ugyan elvileg a Marcibányi téri alapítványi középiskolát erre találták ki, de sajnos én úgy látom, hogy az iskola rájött arra, hogy a viselkedés zavaros gyermekek után is felemelt kvótát fizet az állam, viszont azok ellátása nem igényel plusz költséget. Manapság már egy-egy osztályukba alig jár mozgássérült gyerek. Az odajárók is panaszkodnak, hogy a viselkedés zavaros gyerekek vegzatúrájának vannak kitéve. Szerintem alapvetően hibás pedagógiai ötlet volt az antiszociális, állapotukból adódóan agresszív autistákat összezárni egy osztályba a magukat megvédeni képtelen mozgássérültekkel.
Évek óta folyik a Mexikói úti iskola kibővítése középiskolává ez idáig, pénz hiányában, nem sok sikerrel. A Pető Intézetnél hasonlóak a gondok, manapság az intézet a puszta túl élésért küzd, állandóak az anyagi gondok első sorban az állami alulfinanszírozottság miatt. Megítélésem szerint az egyházaknak, főleg a Magyar Katolikus Egyháznak hivatali kötelessége lenne mozgássérült gyerekeknek iskolát alapítani. Eddigi próbálkozásaim süket fülekre találtak. A Szent Imre Gimnázium igazgatója négy évvel ezelőtt szinte szóba sem akart állni egy mozgáskorlátozott igen jó tanuló kislány szüleivel, a közben járni akaró nyolcadikos osztályfőnöknek pedig letagadtatta magát. Végül egy református iskola fogadta be, de sajnos végül ott magántanulóként érettségizett le a kislány. És most arról nem is akarok beszélni, milyen százszoros probléma az, ha a beiskolázandó ráadásul még cigány is. Micsoda rettenetes előítéletekkel megküzdeni!
És akkor ez Budapest. Az egész Dunántúl fehér terület a mozgáskorlátozott diákok számára. Egy falusi mozgáskorlátozott gyerek teljesen el van zárva a középiskolába járás lehetőségétől az ország ezen részén. Intézmények nem alakulnak, csak megszűnnek.
És nem segít senki sem! Szégyen reánk!
